Gévai Csilla Amíg utazunk című könyvében Baranyai b. András rajzaival Budapest közlekedési kulisszatitkai tárulnak fel. A könyv első látásra lenyűgözött minket, ezért okvetlen találkozni akartunk a szerzőkkel. Azt kértük tőlük, hogy a városnak egy olyan pontját válasszák, ami meghatározó volt a könyv létrejöttében. A Gellért teret és a fölötte lévő Sziklatemplom melletti kilátóhelyet választották, ahova valóban fel lehet érni 9 perc alatt a térről, ahogy ezt a téren Gévai Csilla ígérte az induláskor. Csak követnünk kellett offroad útvonalát.
Fotók: Pályi ZsófiaAmíg utazunkGévai Csilla szerző offroad útvonala a Gellért-hegyre, mellett Baranyai b. András grafikus lépked

Felérve a következő érdekességeket tudtuk meg: a könyv egy hirtelen ötlettől vezérelve jött létre, de tulajdonképp nem véletlenül: Csilla nagy híve a szórakoztató tudás átadásának, örömmel fordít le komoly témákat a gyerekek számára is érthető nyelvre. „A közlekedés is komoly” – magyarázza, és „én a BKV-n nőttem fel, van ugyan jogosítványom, de soha nem használom”. Közvetlen környezetében volt kinek írnia: kislánya ötéves, kisfia két éves múlt, nővérének fia - akinek a könyvet ajánlotta - pedig három.

Bár Csilla eredetileg grafikus (még korábban: kulturális antropológus) mégsem ő készítette az illusztrációkat, hanem Baranyai b. András, akit azért választott egyetértésben a kiadójával, „mert soha életemben nem szerettem járműveket rajzolni”. András jól ismert grafikus, egy sor könyv, könyvborító és miegyéb fűződik a nevéhez. Az Amíg utazunk egyik nagy panorámaképe épp onnan látható, ahova felmásztunk. „Adta magát a könyvbe ez a kilátás, mert itt van egyszerre a híd, a bringások, a villamos” – magyarázza András.

Amíg utazunkA könyv egyik panorámaképének pontján állunk
Amíg utazunk

Az illusztrációk elkészítésekor sokat látogatta a Közlekedési Múzeumot, például az áramszedők különböző típusainak megismerése végett, másrészt egy régi troli makettjéért. Külön érdekesség, hogy András hatéves fia első szavai között volt az áramszedő kifejezés. „Egy város karakteréhez a járművek éppúgy hozzátartoznak, mint a régi portálok vagy cégtáblák” – fűzi hozzá.

Találkozásunk egyik fő célja az volt, hogy kiderüljön, mik a szerzők kedvencei a városban: Csilla kedvenc városrésze Kelenvölgy, ahol most lakik; bár/klub/pubja a Libella („itt nőttem fel”). Boldoggá az tenné, ha a Duna fölött libegő ívelne át Budáról Pestre. Kedvenc budapesti járművei a hajók.Amíg utazunk

András kedvenc helye a Városliget, azon belül is a Közlekedési Múzeum, kedvenc bár/klub/pubjai is ide köthetők: a Vagon és a Pántlika. Amit megváltoztatna, az a Rákóczi út („egy sebhely a városon”). Kedvenc budapesti járműve a földalatti.

És pár szó a történetről: három kisgyerek – kiegészülve az egzaltált magyar entellektüellt kiválóan megtestesítő, 17 nyelven beszélő Bali bácsival – a Gellért térről indulnak napi kalandjaikra, melyek során különféle járműveket használnak. Azért a Gellért térről, mert a szerző itt töltötte a gyerekkorát egy kellemes bérházban. Egyértelmű volt az is, hogy bekerül a könyvbe a Széll Kálmán (korábban Moszkva) tér, a Deák tér és az is, hogy hogyan jut ki a kis csapat a Kamaraerdőbe.

Amíg utazunk
A három gyerek és Bali bácsi

A két magyar gyerek egy inuit kisfiúval fedezi fel a várost. Miért pont vele? „Be van ragadva nálam az inuit kultúra, de a felnőttek sajnos nem olvasták tömegével a témában írt tudományos munkáimat, ezért most a gyerekekkel próbálkozom” – szólt ki Csillából az antropológus.

Amíg utazunk

A könyvet a tervek szerint további két rész követi majd: a második rész a HÉV-hajó-bicikli téma körül mozog majd, a harmadik részben pedig Alaszkába utaznak, ahol repülőn és bálnahajón közlekedik a kis csapat.

Amíg utazunkA Deák téri metrómegállók keresztmetszete Baranyai b. András grafikáján

(Ide érdemes klikkelni, ha nem akar lemaradni posztjainkról a jövőben.)